IV. Az ajánlat

Eredeti cím: The Proposition
Író: Katie Ashley
Megjelenés éve: 2013
Oldalszám: 332

Harmincadik születésnapja közeledtével Emma Harrison rádöbben, hogy ketyeg a biológiai órája, és a herceg a fehér lovon még mindig sehol. Fogyatkoznak a lehetőségek, különösen most, hogy a legjobb barátja – egy meleg pasi – visszalépett, hogy spermadonor legyen. Persze ott van a spermabank, de Emma fél: mit lehet tudni, talán a sátán belekavarhat a dolgokba.

Aidan Fitzgerald, a megátalkodott nőcsábász rendszerint eléri, amit akar, különösen a hálószobában. Amikor a karácsonyi partin Emma elutasítja a közeledését, Aidan elhatározza, megszerzi a nőt, kerül, amibe kerül. Emma kínos helyzetét megismerve a férfi olyan javaslattal áll elő, mely mindkettejüknek jó lesz. Hajlandó vállalni a donor szerepét, de csakis természetes úton. Nem lévén elszánt pasivadász, sem az alkalmi szex híve, Emma ódzkodik az ötlettől, ám a férfi sármja és Emma anyaság utáni vágya győzedelmeskedik. A „gyermekgyártási” projekt azonban egyszer csak több lesz, mint fizikai aktusok sora. Aidan nem képes kisétálni a nő életéből, Emma meg kezdi úgy érezni, ez a férfi az igazi.

Most már csak egy kérdés maradt: képes-e Aidan megváltozni, olyanná válni, amilyennek Emma szeretné?

Minden nő szeretne egy kisbabát, akit a karjaiban tarthat és egész álló nap babusgathat. Nincs ez másképp az okos és független Emma Harrisonnal sem, aki a biológiai órájának ketyegése miatt ölni tudna egy saját gyermekért.  De sajnos az évek folyamán meghiúsult a terve, álmai megvalósulására még várnia kell. Majd egy szép napon felbukkan Aidan Fitzgerald és felcsillantja Emmában a reményt az anyaságra.
Magát a történetet teljesen másképp képzeltem el, egy unalmas sztorit láttam a lelki szemeim előtt, amit önkéntelenül is az Ilyen a formám című filmhez hasonlítottam. De aztán a barátnőm unszolására megvettem és szerencsére megváltozott a véleményem.

Katie Ashley

Tetszett, hogy nem mindennapi témát dolgoz fel, egy kicsit új dolgokat is megismerhetünk benne. Ennek ellenére néhol sablonosnak és kiszámíthatónak éreztem. De teljes mértékben lekötött és egy idő után csak sodródtam az árral.

Az eleje egy kicsit abszurd volt, hogy egy férfi csak úgy odaadja egy vadidegennek a spermáját. Na jó, azért akart is cserébe valamit, de akkor is hihetetlennek tűnt. Olyan furcsa volt nekem ez a szituáció, de aztán túltettem magam rajta. Örültem neki, hogy ez a könyv végre szépen meg volt fogalmazva. Nem tudom, hogy ez az írónőnek vagy a fordítónak köszönhető, de végül is mindegy, a lényeg, hogy élvezhető volt. Ezáltal teljesen bele tudtam magam élni a történésekbe, szinte én is ott voltam a szereplőkkel együtt a könyvben. Együtt örültem Emmával, és néha együtt tanakodtam Aidannal. Viszont a történet előrehaladtával egyre kevésbé tűnt izgalmasnak, inkább csak a  szereplők őrlődéséről szólt. De az is megeshet, hogy már én voltam nagyon fáradt - mert majdnem egy szuszra olvastam el az egész könyvet - és már nem tudott annyira lekötni. 

Azonban az nagyon zavart, hogy se Emma, se Aidan fejébe nem láthattunk bele. Az írőnő valahogy elfelejthette a gondolatok közlésének fontosságát, amit én szívügyemnek tekintek. Nagyon hiányzott, hogy nem tudhattam, hogy éppen milyen dolgok cikázhatnak a szereplők fejében. Így csak a beszélgetésekből tudtam kikövetkeztetni az érzéseket. Pedig néha nagyon jól esett volna, ha beláthatok Emma szívébe. Hiszen ő olyan erős, bátor és kitartó, nagyon megfogott az egész karaktere. Sok mindenen átment - önakaratán kívül -, de harcolt ezek ellen és túlélte mindig. Egy igazi hős(nő) a szememben. 

Aidan az elején nagyon szimpatikus volt, a rosszfiús stílusával pedig teljesen levett a lábamról. Azt hittem, hogy végre megint egy igazi, erős férfikarakterrel találtam szembe magam, de fokozatosan ki kellett ábrándulnom belőle. Én elhiszem, hogy nagyon akarta a lányt és mindent meg is tett volna érte, de azért rendesen ki is használta közben és egy ideig csak játszott vele. A vége felé pedig szívem szerint benyúltam volna a könyvbe, hogy lekeverhessek neki egyet. Viszont a gyerekekkel nagyon jól bánt, bármit megtett volna az unokaöccseiért. Nagyon jó apuka lenne, csak egyszerűen nem látja be, inkább homokba dugja a fejét. 

Egy könnyed kis könyv, ami kikapcsolódást nyújt a hétköznapok monotonitásából. Biztos, hogy még többször is a kezembe fogom venni, de azért kedvenc nem lett - pedig sokáig azt hittem, hogy felkerül arra a listára is. Romantikus lelkűeknek mindenképpen ajánlom, érdemes elolvasni.

Történet: 5/5
Kedvenc szereplő: Emma
Borító: 5/5 - Nagyon kifejező.
Kedvenc idézet: " Eljött végre a te időd, Em. Csak ne veszítsd el a hitedet, és bízz a sikerben!